mai ismeretterjesztő szándékú karcolatomban a hiszti műfajára szeretnék kitérni.
személy szerint és sértődéspárti vagyok, és elvárom a világ összes lényétől, h gondolatolvasóként szépítsen az elcseszett megjegyzésein, tettein. de ez 99,97%-ban nem jön be, m nem gondolatolvasókkal van tele a világ.
van egy régi közmondás, vagy vicc, miszerint "ha szemmel, és gondolattal el lehetne mindent intézni akkor az utcák tele lennének hullákkal, és terhes nőkkel..." a hiszti meg különösen veszélyes ebben a tekintetben, m az én definiciómban ez egy többnyire félreértett, túlreagált válaszreakció, egy nem a megfelelő pillanatban létrehozott interaktusban. ilyenkor meggondolatlanná, meggyőzhetetlenné, kiengesztelhetetlenné válik az a fél, akit elkap a hiszti heve.
h honnan is jött ez a téma? mostanában egyre több olyan pasi vesz körül, akik mintha menses görcseik lennének, úgy tudnak hisztizni. vagy egy mókának szánt megjegyzésen, vagy bármi máson.
és ha megvan a baj, a sértődés, akkor aztán beszélhet az ember fűt fát, hazudhat kegyesen, lehet nyers, őszinte, bájolgó, hízelgő, semmi nem használ.
az a tapasztalatom, h egyetlen dolog van ami helyre tudja hozni ezeket a ballépéseket, méghozzá az idő. sok-sok idő.
tudom magamról, h én is hajlamos vagyok hisztizni, ezt a hétvégén sikerült is bemutatnom remélhetőleg egyszer majd leendő pasimnak, pedig szegény nem tehetett semmiről...
ma pedig sikerült megtipornom az ex lelkét, pedig nem ált szándékomban, csak bolondozni akartam, de ő zokon vette. másrészről meg úgy érzem, h van benne igazságtartalom, és vhol megérdemli amit kap, de nem ilyen célzattal rágattam be. sőt. nem is akartam, h berágjon, de úgy veszem észre, h a kevésbé jól sikerült hétvégéje után nem vette jól a lapot.
de tudnék még emlegetni notórius hisztigombócokat is, mint a GG tanárt, aki igen magas szinten űzi a műfajt...
amikor az ember végre valahára oda kerül, h sikerül összehoznia egy kapcsolatnak nevezhető dolgot sürgősen el kell felejtenie a hisztit, mint akaratérvényesítési eszközt, m ezzel igen hamar ki lehet verni a biztosítékot a másiknál... és van úgy, h végleg. ez sajnos tapasztalat, uh mindenkit buzdítok a diplomatikus megbeszélésre... nem érdemes kísérteni a sorsot :)
a fotó innen
Utolsó kommentek