kicsit régen írtam, és jó okom volt rá, nem voltam vmi kirobbanó formában, uh jobbnak láttam több nyügöt nem a nyakatokba önteni, hiszen nem ezért született ez a blog.
visszatérve a címre. nemrég megismertem egy srácot. épp jöttem haza pestről, majd vártam a buszomra, amikor is odajött hozzám a srác, és érdeklődött róla, h honnan is megy majd a busza. egy kellemes fél órányi beszélgetés zajlott le közöttünk, anélkül, h bármit is megtudtunk vna egymásról, se név, se semmi személyes. mikor megjött a busz, azt mondta még találkozunk.
ezzel le is zártam a kérdést, hiszen ennek az esélye igen csekély, tekintve h nem is egyfelé utazunk tovább.
aztán valami mégis történt. vasárnap mikor jöttem vissza, a vasúti peronon egyszercsak odalépett hozzám valaki. ő vt az. nem kapott helyjegyet a korábbi vonatra, uh 2 órát pluszba szobrozhatott az állomáson. 10 nappal később, minthogy először találkoztunk.
persze együtt jöttünk vissza, barátnőmmel és vele, rengeteget nevetgéltünk, végre bemutatkoztunk egymásnak, telszám csere, mégtöbb nevetgélés, aztán kelenföldön búcsúképp megcsókoltam.
és elvileg szombaton találkozunk.
vannak kétségeim, h kell-e ez nekem, h egy ilyen távkapcsolatba belebonyolódjak,valakivel aki alapból az ország másik végén lakik, és csak dologozni jár le a közeli kastélyszállóba.
valóban ilyen dolgok csak szökőévente történnek, mint a filmekben. :)
Utolsó kommentek