szexmesék

szép lassan kuszálódnak kifelé is meg össze is a dolgaim, mint egyébként mindig :)

sikerült pontot tenni a kellemetlen ügy végére, anélkül, hogy bármibe is belekényszerültem volna, igaz nem túl etikusan vittem ezt a hátraarcot véghez. volt ez a nős pasi, akinek a felesége hívott randira ugye.. szerencsére az élet úgy hozta, h kellően elfoglalt voltam, h megússzam a közös randit, illetve mindent meg is tettem, h ez így legyen. szép lassan, csendben ért véget az ügy, egy csúnya véghanggal tarkítva. a nyaralás után még kicsit leveleztünk, aztán ő nem írt.. és én se válaszoltam, m ugye nem vt mire :) aztán múlt 7en véletlenül összefutottunk, de csak éppen egy percre. majd este jött a nagy hisztis levél, h miért tettem ezt vele, meg miért nem mondtam meg h VÉGE (minek is a vége? sztem el se kezdődött... azon kívül h levelezgettünk..) én pedig visszaírtam, h nem tartozok magyarázattal.. 

aztán van ugye Csoffadtkám, akivel rég nem látott lelki mélységekbe járunk ismét, ami kellően megnehezíti a döntést az Új Srác ügyében. (aki egyébként messze lakik, és így csak keveset láthatnám ellentétben Nemkedvessel..) szóval ez még elég kusza. meg természetesen én is mindent elkövetek, h megnehezítsem önmagam számára a döntést azzal, h hinni akarok. 

ajánlok egy új olvasni valót.. úgyis régen tettem :) 

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző, az Erato kiskönyvtár sorozatból az Unió kiadásában, az én példányom 1990-es. 

maga a könyv egy igen szadista, és megbotránkoztató stílusú iromány, helyenként gusztustalan betétekkel (helyesbítek a nagyrésze gusztustalan), de aki olvasta és élvezte A nagy franciaágyat nem csalódhat túl nagyot. a kritikusok irodalmi szempontból igen magasra becsülik az egyébként közönséges pornográf irományt a verses betétek, és a beszédes nevek miatti párhuzamok végett. (és még sokminden másért.. érdemes egy fél órát szánni Kovács Ilona előszavára, hihetetlen gazdag háttéranyaggal mutatja be Apollinaire művészetét)

(fotó, mint szinte mindig kapu.hu)