amikor egyszerűen úgy alakul, h helyzet elé állítanak.

ma este vt egy kis szint összeröffenés, itt vt K. is, tavaly kavarogtunk pár hónapig. ittunk, beszélgettünk, aztán egyre bensőségesebb lett a távolság közöttünk, míg végül nála kötöttünk ki, kicsit gitározott nekem, mint régen, szeretem ahogy játszik, jól nyomja :)

aztán ahogy feküdtünk az ágyon és a tanárokról meg a puskagyártásról elmélkedtünk megfogta a kezem, oda hajolt és közölte, h le akar velem feküdni :)

mondtam neki, h nem lenne ellenemre, de csak a szexért nem. nincs értelme. szeretnék vkinek a vkije, az egyszemje, akit félthet és óvhat, akiért aggódik , már unom h csak szex.

nem mondhatom, h nem kapom meg ott a kellő figyelmet, de ennél többre van szükségem.

aztán jöttek a többiek, h menjünk ki gyilkosozni hozzájuk, K. nem akart játszani, aztán a mélyen dekoltált felsőmmel oda fordultam hozzá, és a fülébe nyögtem, h "az én kedvemért" persze erre nem mondhatott nemet, és hatalmas röhögés tört ki. 1-2 kör után, egy jóéjt puszi és egy nyakon végig csókolgatós elbúcsúzással zártuk rövidre a történetet.

életem egyik legjobb időszaka vt amikor együtt vtunk, leszámítva a hülyeségeit. mivel egy koliban laktunk/lakunk nem vt gond az egész éjszakás együttlét, hol tanulva, hol egymást cirógatva, rettentően beindítja az embert ha hosszan, lassan, alig érintve simogatjk az egész testét...

sokszor kárpótló hatású ez a figyelem, és gyengédség, az elcseszett aktusokért :P