ez a post kicsit eltér a többitől, igazából valaki olyannak szól, aki remélem sose olvassa el, vagy ha mégis akkor végre dönt valamit, bármit.

ez a mai nap, ez a bálintnapi szarság, ez az oka annak, h ennyire csoffadtul érzem magam.

mindenki olyan szerelmes és boldog, és együtt vannak, és jújjj, de én, én nem.

vagyis lennék, csak felesleges, mert nem akarja, és nem szabad több energiát pazarolnom rá, mint amennyit a szex ér, nem lenne szabad. de ezt igen nehéz megmagyarázni az ember hitvány kis lelkének, aki arra vágyik, h szeressék, féltsék, hiányolják.

de egyiket sem teszik.

még egy smsre se futotta nyomorékomnak, h egy kicsit úgy érezzem, h ember számba vesz,

most érezhetem helyette, h "eltelt egy év, másfél, és én még mindig csak a kurvája vagyok, akit ha van kedve, akkor megbaszhat, akivel kitalálhat mindenféle extrém poziciókat, aki bármikor bármit eldob, h a kedvében járjon, h éreztesse vele, h fontos, és h komolyan gondolom, h én vagyok az a nő aki családot, és szerető otthon adnék neki, és ehelyett ennyi. szex, és a nagy büdös semmi.épp csak nem fizet érte " bár lehet h úgy könnyebb lenne, akkor legalább tiszta sor lenne, de így csak hiteget, kihasznál, eldob, ahogy kedve tartja

nagyívbe baszik rá, h szüksém lenne a segítségére, "majd jövő 7en...most fontosabb a haver, meg a rossebb tudja h még mi nem." igazából minden, egy találka, egy email, egy telefon hívás, a lustaság, valami mindig fontosabb. mindig csak akkor van vmi akció ha ő akarja, akkor jön, akkor mehetek, akkor csinálunk bármit ha ő akarja.

kihasználva érzem magam, nyomorultul, és magányosan.

kurva magányosan.