ma este egy késő esti mekizés végett átevickéltem a duna túlpartjára, hogy magamévá tegyek, egy a gyorséttermi borzalmak közül kiemelkedően egészségtelen hamurgert.
mivel épp egy buliba készülődök, feltűzött hajjal,kisminkelve, kicsípve mászkáltam a nagyvilágot jelentő aluljáróban, mikoris a magát roppant macsónak képzelő kismajom utánnam szólt h "Hé baby, hova szaladsz?!" -minnél messzebb tőled kincsem, hangzott a rutinos válaszom. ezt követően a csávó még kiabált vmit, de a spuri lépteimnek hála már hallótávon kívűl vtam, útba felfelé a villamos megállójához. 
nagyjából az én ritmusomban jött egy egyébként helyesnek nevezhető pasi aki az iménti estet látva leszólított, h "milyen aranyosan szóltam vissza az előbbi srácnak". - ki is szaladt a számon, h számodra is lenne egy két szép gondolatom. aztán együtt nevettünk. meglepődtem mikor kiderült h ő is itt kollégista :) - és még mondja valaki h 1000 embert lehet ismerni a koliba??!!?? tuti h nem. de én azért próbálkozom.
kérdezte h megyek-e a buliba, mondtam h igen, uh asszem van mára egy jelöltem :)
egészen felvillanyozódtam :P remélem éjfélkor még megismerem, vagy ő engem :)
visszatérve a leszólításra, a kéretlen erőlködőkre két jó módszer van, vagy meg se hallod, vagy egy igényes visszaszólással leiskolázod. azért késő éjjel inkább a meg se hallottamot ajánlom, nemrég vt egy elég negatív sztorim ebből a nagyszájúságból :)
Utolsó kommentek