Kissé értetlenül állok a a blog látogatottsága előtt, hiszen ezer éve nem írtam egyetlen sort sem, mégis fénykorát meghazudtoló érdeklődés van iránta.

Minap kezembe került egy régi- régi naplóm. (mert én ilyet is írtam anno). A korszak amely le van benne írva az általános- és középiskola fordulója táján  van. 

A csajok ekkor kezdenek (kezdtek) érdeklődést mutatni a nagyvilág, a pasik, és valahol mélyen a szex iránt.

Ezt a korszakot számtalan pasi név (némelyikről már nem is tudom, h kicsoda..) fémjelzi. Van közöttük egy, aki sok éven át udvarolgatott, de nem lett semmi komlyabb folyománya az éjszakai sétáknak, meg a délutáni borozgatásoknak, noha és itt most idézet következik a naplóból: "Elrabolnálak, és az lenne a váltságdíj, hogy feleségül vehesselek." -hopp el is felejtettem meg említeni, hogy ő 7 évvel idősebb, és természetesen az ősök tiltottak tőle.

Amikor kicsit jobban egymásba sikerült gabalyodni, mindig az volt a vége, hogy túl fiatal vagyok hozzá. Aztán lelécelt Siófokra dolgozni. Mondani sem kell mekkora űrt hagyott maga mögött a kis zavarodott lelkemben. Aztán egyik alkalommal amikor itthon vt (mert azért havi 1-2 látogatást megejtett itthon, h tutira összezavarja a hülye kis fejem), egy buliban összejött egy nálam is fiatalabb lányzóval. X évig voltak együtt, de jópár buli alkalmával említést tett róla, hogy velem kellene lennie (szoros ölelések, véget nem érő puszik miegymás).

Totálisan átbaszott. Aztán teltek múltak az évek, és akkor tájt mikor ez a blog íródni kezdett valahogyan össze futottunk pesten. Persze a véletlen találkozásból éjszakákba nyúló msnezések, meg telefonálgatások lettek, és végül egy randi. Egy olyan randi amire mindketten úgy mentünk, h a másikat akartuk megkapni. Nem is vacakoltunk rajta sokat, egy pezsgő közben/után 3-4 kört le is játszottunk.

Igazából eszméletlen csalódást okozott a pasi, akit éveken át bálványoztam, akihez az összes többi pasit mértem. Gyakorlatilag az izgatást, a pettinget a vetköztetésben letudta, és az állóképesség sem volt különösebben átlag feletti, talán még átlagosnak se. A technikát pontozhatnám jóra, bár a fantázia kissé hiányzott a dologból.

Persze, ő úgy gondolta, h a kötelező körket azért ugorjuk át, mert nekünk "múltunk" van, és h akkor végre nagy beteljesült boldogság vagy nem is tudom mi.. pedig már az éjszakát is csak azért töltöttem nála, m lekéstem az utolsó buszt :)

Többet nem vettem fel a telefont, meg letiltottam msnen. Én egyetlen éjszaka alatt voltam vele olyan piszok, mint ő velem kicsivel hosszabb idő alatt. ...

Bizony édes volt a bosszú. És még az is hízelgett/leg a hiúságomnak, hogy ismerek nála tehetségesebb pasit is, akivel most is szépen megvagyunk :)

A napló kapcsán eszembe jutott ez a történet, aztán tegnap az egyik közös barátnőnkkel jól ki is beszéltük a dolgot. Most először meséltem el valakinek, h milyen kis aljas voltam. :P