mostanság sokminden zajlik, rá roskad az emberre az élet meg az egyetem... de azért vannak olyan csendes pillanatok, amelyeket megmenthetek a gondolatoknak. ezért is jutot eszembe mostanában 2 történet ami igazából egy, egy folytatás..

körülményeknek le kell szögeznem, h még rettentően fiatalka voltam (egyesek szerint még most is.. :P) épp csak elkerültem a nagyvilágot jelentő középiskolába, megismertem a kollégium bűvkörét (mert én csodálatos éveknek éltem meg), a barátaim (az itthoniak) jórészt nálamnál idősebbek voltak, így bizonyos terülteken az a 3-4 év korkülönbség bizony nagy lemaradásokat jelentett.

Zoli egy évvel felettem járt. első nap kinézett magának, és hamarosan össze is keveredtünk, elég izgalmas módon, de ez nem feltétlenül témája a blognak :) azért egy bájos motívumát megemlíteném:

- mi van? tetszik valami?

- (döbbenet, és leforrázottság) 

- gondoltam, akkor meg ne bámulj folyamatosan...

(elég nagy szám vt már akkor is )

de nem erről szól a fáma.. hanem arról, h részint a kíváncsiság, másrészt pedig a fennt említett baráti társaságomhoz való felzárkózás végett belekeveredtem az első középiskolai szerelemnek nevezett dologba. aminek voltak mókás pillanatai, mint gólyabálon bemutatni elős pasiként az ősöknek a remegő lábú vagányt :) 

elég hamar elkezdtünk kísérletezni egymással, sőt amikor a 3 hónapos fordulónkat ünnepeltük egyetlen hajszálnyira voltunk tőle, h elvegyük egymás szüzességét (vagyis akkor ez úgy festett, h elvileg csak én vtam az, de így jópár év "tapasztalata" azt mondatja velem, h ő is épp annyira járatlan vt a témában, mint én... és a dolog szépsége, h akkor még nem vt ennyire leterjedt az internet, tehát még csak azt sem mondhatom, h pornón nevelődött vna, h legalább vmi alapfogalma legyen :P)  naszóval összehoztunk egy hatalmas rakás szerencsétlenséget. 

aztán egyre nagyobb rutin lett a pettingnek nevezett előjátékszerű valamiből, de nem jutottunk egyről a kettőre..

aztán valahogy képbe került Robi, aki korábban egy roppant lelkes és közvetlen barát volt. idővel valahogy közelebb került, mint terveztem. ő már jópár évvel idősebb vt, de rettenetesen korrekt... sose felejtem el azt az estét, amikor az ágyában fekve azt mondta, h semmi olyat nem tesz, amit én nem akarok, és addig nem kerül le a nadrágja amíg én nem veszem le.  (annyira odaadóan "szeretett" a félszegségem ellenére is...) nem tettem meg. azóta se. és már nem is lesz rá lehetőség.

ezt a két embert kicsit sajnálom, h úgymond "kihagytam", (és annyi más görénynek odaadtam magamnak, akinek még a köszönésem is kiváltság kellett vna, h legyen :S) de azt hiszem fontos szerepet játszottak abban, h metanuljak ezt-azt magamról. arról, h milyen tiszteletet kell megkapni, és természetesen viszonozni a testiségeben. hiszen nem erőltethetünk rá semmit a másikra, és mi sem vagyunk kötelesek elviselni olyan dolgokat, amikre nem vágyunk.

és itt fontos megemlítenem, h amikor rábeszélnek valamire, és nem vagyunk benne biztosak kő keményen időt kellene kérni, akár napokat, éveket is.. és itt vissza is kanyarodhatok kicsit napjainkhoz... én amióta az eszemet tudom egyszerűen nem kívántam a számba venni.. ez van. gusztus kérdésének tartottam. játékszabályok néven emlegettem ezeket a dolgokat, és mindig azt mondogattam, h ki lehet érdemelni. a Pasinak ehhez közel 2 év kellett, h én úgy érezzem, h meg akarom tanni érte. (sose erőltette, minden rispect érte, még ma is undorodnék ha rámerőszakolják...) az első alkalmakkor amikor próbáltam (nem szégyen, nem ment elsőre annak ellenére, se h eldöntöttem...) megfogott, és mondta h "nem kell, ha nem akarom". akartam. lassan de biztosan ráhangoltam magam.

egészen jól ekalandoztam a kezdeti témától, de nem is baj... így belegondolva ez vt az üzenet. :)