csendes este vt, olyan kellemesen borozgatós, baráti társaságban. amikor az ember lánya szép csendben részegedik, átadva magát a csevegés hangulatának, a csillagos ég bambulásának :) merengve, kiélvezve ahogy a világ buta, szédült táncba kezd minden meggondolatlan felállás esetén. kellemes társaság, finom sütik, jó bor és pasi. nem olyan hanyatt esős, de azért bevállalható. csökkenő távolság, oldódó gátlások. aztán a könnyes búcsú után egy ágy, amelynek a szélén ülve érzem magamban a kedvet, h elnyúlva élvezzem a helyzetet, a kibontakozást. lassan tüzel fel, kiélvezi a finom érintést követő lágy megborzongást. az első benyomás.. hmmm az az impresszió... majd a remek felvezetést egy másfél perces gála követi... jóformán észre se vettem, h bármit is tett, és már ki van nyúlva mint vmi béka... felocsudok a bor mámorából, h ez bizony nem az a királyfi aki a fele királyságot megéri, uh ideje kezelésbe venni a dolgot, mert így csak egy elrettentő példa lesz... szabadkozás, magyarázkodás exbarátnőről, meg teljesítménykényszerről, ... összekapja magát, de a szája be nem áll...igazából ő is tudja, és én is érzem, h ez ennyi. nem lesz jobb, m gőze sincs, h h tehetné másként tartalmassá az együttlétet... 32. ha eddig nem jött rá, akkor nem én akarok lenni az az óvónéni, aki játszva megtanítja neki, anélkül, h rájönne, h őt bizony okítják, m ugye az már nem fér be az egótól az ablakon...  még 2-3 az elsőhöz képest hasonlóan gyatra próbálkozás, majd feladom. a másik oldalamra fordulva úgy alszom el, h azt remélem reggel nem lesz ott, és csak egy gyatra álom emléke lesz ez, amit az elhanygoltságom vált ki...